félperces szösszenetek, egyebek

Annyiszor el szerettem volna mondani, hogy néha mennyire üresnek és értelmetlennek találom öszötönök által vezérelt életünket. Annyiszor elpróbáltam magamban, hogy miként fognék hozzá. Hideg testek érintése és üres klisék tucatjai között próbáltam igent mondani a nemre. De persze csak néztem, ahogyan a régi falióra mutatója körbe-körbe jár. Pedig tudtam a megoldást és tudtam, hogy titkon te is tudod. De többé már nem oszthatjuk meg egymással.
emlékedre

§197 · 2006 szeptember 12, 23:07 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · ·


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.