Annyiszor el szerettem volna mondani, hogy néha mennyire üresnek és értelmetlennek találom öszötönök által vezérelt életünket. Annyiszor elpróbáltam magamban, hogy miként fognék hozzá. Hideg testek érintése és üres klisék tucatjai között próbáltam igent mondani a nemre. De persze csak néztem, ahogyan a régi falióra mutatója körbe-körbe jár. Pedig tudtam a megoldást és tudtam, hogy titkon te is tudod. De többé már nem oszthatjuk meg egymással.
emlékedre
Vélemény, hozzászólás?