…nyár volt. Egy fáradt és esős éjjel. Ott álltunk kettő körül a megállóban csurom vizesen és vártunk az éjszakaira. Magamhoz öleltem és megcsókoltam. Puha ajkairól csókoltam le az ezüstös esőcseppeket. Aztán csak álltunk ott némán, az esőbe vesző várost fürkészve. Arcán halkan gördültek le a vízcseppek. Csak néztem, ahogy az eső lassan lemossa az utolsó csókunk ízét. Majd mintha begördült volna a busz és nyomában felsírtak volna a tócsák. Mintha valamit mondott volna még, mielőtt az ajtók sziszegve összezárultak. Aztán megint csend lett. Csak az eső esett, fáradt, szüntelen. S többé nem láttam őt…