Nem kérdeztük miért, csak szerettük egymást. Nem kutattuk az okát, nem bonyolódtunk kényes fejtegetésekbe. Játék volt az egész, s mi mindig benne voltunk a mókában. Néha csokoládét csempésztél a kabátom zsebébe, s én mosolyogva majszoltam, mikor megtaláltam.
Álmos reggelek tompa kábulatában úszva csak lassan bontakozott ki előttünk a valóság; a színek kifakulnak, a szavak megkopnak, s egy idő után már az ízek sem olyan élénkek és izgalmasak, mint annak előtte.