Az ablakon beszűrődött egy reklámtábla fénye. Unottan kapcsolt ki és be. Lassan. Komótosan. Megvilágította az arcát. Még mindig ott állt a sarokban – szemben velem – zilálva, ahová az előző pillanat hevében szorítottam. Kócos volt és meztelen. Teljesen. Még smink sem volt rajta. Csak néztünk egymásra szótlanul. Nem értem hozzá. Élveztük a feszültséget, ami körülvett minket. Minden kis szikráját magunkénak akartuk tudni. Az utolsó pillanatig halogatva, hogy utána már senki és semmi ne tudjon megállítani minket. A nőt és a férfit.
Ezalatt a konyhában ütemesen csöpögött a csap. A szobában a falon a nagymutató utolérte a kismutatót. Lent az utcán pedig egy koszos újságlapot sodort ide-oda a szél.
Mintha mindez meg sem történt volna.