A kulcs csörrenve-csúszva állt meg a konyhaasztalon. Sötét kávészemek néztek értetlenül egymásra, majd az iménti fényesség után ismét elsötétült előttük a világ. Najan kinyitott egy üveg bort, töltött magának, majd bement a szobába. Leült a földre és hátát az ágynak támasztotta. Száraz vörös a száraz vöröshöz ért.
Sötét volt. És csend.