Álltunk a tengerparton. A hajunkat kócolta a szél. Azt mondta; ott szeretne tudni a csókja másik oldalán – közben a lábával tétován rajzolt a homokba. S valami olyasmit is még, hogy az igazán kedves emberek túl jók egy kapcsolathoz.
Aztán már csak a sirályok hangját lehetett hallani. A rajzot pedig elmosták a hullámok.