Zilált. Minden erejéven levegő után kapkodott. Kitakarózott és felült az ágy szélére. Forgott vele a világ. Az orrából meleg kék vér csörgedezett. Megpróbált felállni és tenni egy lépést, de a sűrű fű bilincsként fonódott lábai köré. A szobaajtóban ismerősök álltak csendben, érdeklődő tekintettel. Kinyújtotta feléjük a kezét, de azok elfordultak. Közben valaki hegedülni kezdett az erkélyen és pillangókat engedett be a nyitott ablakon keresztül, s azok a polcon álló vázára szálltak, amelyben lassan felkelt a nap. Térde rogyott. A ruhája töredezni kezdett és üvegszilánkok hullattok alá a mennyezetről. Aztán lassan elcsendesült minden. […]