Kezébe fogta a gyűrött papírt s a doboz köré csavarta. A korábbi hajtások emléke nyomán próbálta elegyengetni a makacs ráncokat és hullámokat. Majd végül a masni is a helyére került. Mikor elkészült, visszatette oda, ahol először találta. Kiment a szobából, majd néhány pillanat múltán újra visszatért. Szemei csillogtak, arcára mosolyt rajzolt az öröm, mikor meglátta a színest dobozt az asztalon. Nagy lelkesedéssel kezdte bontani az ajándékot, de közben vigyázott arra, hogy nehogy eltépje a papírt, mert később még vissza szerette volna csomagolni. S így ment ez még jó néhány alkalommal.
S miként gyermekkorunkban az ajándékokat; úgy szeretjük időről-időre elővenni legkedvesebb emlékeinket, hogy ki- és becsomagolva újra és újra átélhessük őket.
Vélemény, hozzászólás?