– Pedig én azt hittem, hogy…
– Sss! – sziszegte halkan, mutatóujját a szájához emelve. Majd a következő pillanatban ugyanazzal az ujjával megérintette Bé puha ajakait is. – Az már nincs többé. – búgta halkan, majd szavait elnyelte a vasárnap délutáni csend. Bé szemére csillogó könnyfátyol borult, miközben odakint éppen nyújtózott egyet a sütkérező cirmos…
Vélemény, hozzászólás?