Szeretném érezni a vonatozás illatát. Elsuhanó házak, fák és életek felgyorsított filmjének mozivászna előtt ülve szeretnék elgondolkodni a létezés értelmén és értelmetlenségén. Fél szemmel meg szeretném lesni az összebújó szerelmes párt néhány üléssel előrébb, a nagymamát; miként okítja unokáját, a kalauzt; amint mindenki életéből elcsend egy-egy percet, a szemüveges öregembert; aki könyvéből csak ritkán néz fel, s a jól öltözött társaságot; akik éppen hevesen diskurálnak valamely aktuális történésről…
Meg szeretnék érkezni állomásokra, ahol sohasem jártam még, s el szeretnék indulni újabbak felé. Közben majd azt gondolom, hogy világgá megyek és ez az út örökké fog tartani, emígyen konzerválva magamban azt a furcsa érzést, ami azután maradt bennem, hogy utoljára láttalak…