– Álmos vagy? Aludjunk?
– Figyelj, te ilyenkor hozzám beszélsz?
– Ezt most hogy érted?
– Az megvan, hogy én csak a képzeletedben létezem?
– …
– Na jó, hagyjuk! Fáradt vagyok most ehhez. Lekapcsolod a villanyt?
Lassan, hangtalanul bújt ki a paplan alól, a kilincset óvatosan lenyomva surrant ki a résnyire nyitott ajtón. Éppen hogy csak hallani lehetett, ahogy meztelen talpa a konyha kövéhez ér. Vizet engedett egy pohárba, hogy enyhítse szomját, majd visszasietett. Útközben néhány porszem ragadt a talpára, melyek közül a bátrabbak még az utolsó pillanatban elrugaszkodtak és a földet érés után begurultak az ágy alá. Ott aztán izgatottan mesélték a zajra felijedő álmos porcicáknak kalandos utazásuk történetét.