félperces szösszenetek, egyebek

Egy doboz csoki bonbon telepedett az éjjeliszekrény szélére úgy másfél héttel ezelőtt. Egészen apró doboz volt, kilenc kis csokoládé kockával. Már-már úgy tűnt, hogy kezdi otthon érezni magát, mert a legutóbbi alkalommal is nagy gonddal körül lett törölgetve, akárcsak a festett porcelánok a polcon. Nem is számítottam hát rá, hogy  ma meg fog állni mellette, a kezébe veszi és megszimatolja. Kinyitotta, kivett belőle egyet és az orrához emelve elmélázott azon, hogy vajon belül is ugyanolyan illata lehet-e.
– Hát persze, ezek a csokoládék már csak olyan huncut teremtmények, hogy kívül finom édes illatot hazudnak, belül meg mondjuk spenótból vannak tükörtojással – mondtam neki viccelődve.
Erre ő fogta magát és ezen felbátorodva kibontotta.
– Jó, akkor ezt most félbeharapom a bizonyosság végett – s már a szájában is volt –, de nem nyelem le. Ha akarom még össze is tudom ragasztani! – vágott vissza csillogó szemekkel, mint aki komolyan gondolja. – Sőt! Tulajdonképpen el is időzhetne a számban – folytatta az előbb gondolatmenetet –, mert amíg nem nyelem le, addig még tökéletesen visszaállítható az eredeti állapot!
Ó, édes csábítás! Csokoládé a neved! Természetesen a bonbon nem alakult vissza az eredeti formájába, mert miért is tette volna? Ellenben a maradék nyolc testvére is a kóstolás áldozatává vált, mondván, hogy nem reprezentatív a minta és ezért további észlelésekre van szükség. Így lett hát – némi élvezettel – feláldozva mind a kilenc a tudomány oltárán. De legalább legközelebb már csak a porcelánokkal kellett vesződni.

§42 · 2010 január 11, 02:53 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , ·


bajusz

Ott feküdtünk a fűben és néztük a nagy kékséget odafent. Egyetlen kósza felhő sem volt az égen. Ekkor hirtelen felült és jobb kezével kotorászni kezdett a táskájában, miközben a ballal azt a fűszálat szorongatta, amit az imént még olyan nagy odaadással rágcsált. Megvan! – mondta lelkesen és egy tábla csokoládét húzott elő a táskája mélyéből. Az pedig fogta magát és unottan lekonyult, olvadtságáról tevén tanúbizonyságot. egy pillanatig töprengve nézte, majd óvatosan felnyitotta, belemártotta a mutatóujját és bajuszt rajzolt magának a barna masszából. Szeretnél így is? – kérdezte nevetve. S én szerettem.

§120 · 2008 június 6, 23:59 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , ·


…csak ültem ott, némán. A cukor pedig hirtelen utat tört magának a habon át a forró csokoládé sötét mélységeibe…
… elmélázott rajta, aztán felcsillant a szeme. Beleöntötte a tejszínt a teájába és gyermeki lelkesedéssel nézte a gomolygó gyönyörűséget…

§146 · 2008 február 2, 02:31 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , , , , ·


– Nem vagyok tündér.
– Hanem mi vagy?
– Valami változik.
– Mi a neved?
– Azt hiszem nem létezem.
– Kérsz csokit?
– Csak valaki elképzel engem.
– Ma reggel elaludtam.
– Szeretném tudni, hogy ki ő!
– Nem is voltak olyan szép felhők.
– Furcsa, hogy számomra semmi sem igazi.
– Szereted az elektronikus zenét?
– Mégis, mintha szerelmes lennék belé.
– Néha olyan szomorú°

§180 · 2007 április 11, 23:01 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , , ·