Persze lehetett volna másként is. Csak néha ki kellett volna mondani azokat a szavakat és szabadjára engedni a dacos tekintetek mögött megbúvó mosolyokat. De végülis mindegy már. A kulcscsomók karikáiról lekerülnek az ismerős zárak nyitói és gyűrött szatyrokban gazdát cserélnek a ruhákba ivódott megfakult illatok.