Szaladtunk, ahogyan csak bírtunk, ahogyan csak a lábunk bírta. Kabátunkba bele-belekapott a szél, összekócolta a hajunkat, végigsimogatta kipirult arcunkat. Aztán utolértelek, de az is lehet, hogy csak hagytad magad elkapni. Nevetve rogytunk le a fűbe, ölelkezve, levegő után kapkodva. Együtt gurultunk le az aprócska domboldalon, versenyezve, hogy ki ér le előbb. A virágok előre meghajoltak nekünk, s még utána is sokáig integettek utánunk.