Héne felhőkkel játszik ma reggel. A fehérekből bolondos figurákat formáz és porcukrot szór rájuk. A sötétebbeket megöleli és könnyeivel áztatja. Majd nagy levegőt vesz és messzire fújja őket s egy ideig még integet utánuk.
Pisze orrával óvatosan egy picit hozzáér a virágok szirmához, s azok kedvesen megcsiklandozzák őt. Mosolyog rájuk, s ők odavannak a mosolyáért. Héne után megfordulnak a virágok.
…azon a délutánon egy huncut szellő bújt Héne tincsei közé és összekócolta őket, zegzugos kuszaságba rendezve aranyló hajfürtjeit. Repül a hajam! – mutatta Héne kacagva. S ugyanez a szellő csiklandós mosolyt rajzolt ajkamra, míg valahol a közelben egy sudár fa igenlően bólogatott…
Héne finom vállára gyakorta szállnak pillangók. S míg elidőznek nála; Ő beszélget vélük.