Vannak dolgok, amik már nem változnak. Egy nyári délutánon Bével álltunk a múzeum pénztáránál kígyozó sorban. Nehéz, súlyos ajtón át áramlottak ki s be az emberek. Egy sokat látott ajtón, aminek már minden mozdulat fájt. Az előttünk álló srác meg is jegyezte a kedvesének, hogy bizony nem ártana már megolajozni. Közelebb léptem Béhez és halkan odasúgtam neki, hogy szerintem meg pont így jó – elvégre a múzeumokat pont így szeretjük. Bé elmosolyodott s csillogó szemmel azt mondta, hogy nagyonis, majd kedvesen átölelt. Hát igen… vannak dolgok, amik már nem változnak.