Gyűrödten ébredtél és szótlanul. Arcod beszédesebb volt mindennél. Nem csupán az éjszakáról volt szó. Sokkal többről annál. Hiszen minden úgy történt, ahogyan megálmodtuk. Kiskifli-nagykifli, mint a nagy könyvben. Végtelen izgatottság és béke minden érintés. Csak van, amit nehéz feledni. Ami hajszol, nem hagy nyugodni éjszakákon át. Vonalat húz közéd és közém. Azt mondatja veled, hogy te van és én és nem mi. Pedig jól tudod, hogy egyszer minden ágyat bevetnek. S mit nem adnál azért, ha végigsimíthatnád a lepedő makulátlan tengerét, melyet majd este kíméletlenül összegyűr a vágy. De addig vajon hány bevetetlen ágynak fordítasz hátat?