Sötét volt. Csak egy fénycsóva világította meg felülről, árnyékba rejtve arca gömbölyű gödreit. Egy apró rovar repdesett körülötte be-belépve a reflektor által hasított fényárba. Néha egy-egy pillanatra megérintette szőke haját, majd bátortalanul odébb ténfergett, mint aki megijed attól, hogy mit tett.
Az első sorban egy öreg úr ült, ölében nyugvó, összekulcsot kezei között egy kicsiny napraforgót tartva. Az pedig csak nézte vágyakozóan ezernyi szemével, amint az apró porszemek meg-megcsillannak a reflektor fényében, s eközben a ráncos kezek között néha billegett kicsit.