félperces szösszenetek, egyebek

belépett a szobába. A talpa alatt süppedős szőnyeget érzett. A nappali csillárjának fénye már az ajtótól pár lépésnyire a sötétségbe veszett. Ösztönösen nyúlt a kapcsoló után. Halk kattanás hallatszott. Lágy fény öntötte el a szobát. Régi bútorok illata csiklandozta meg az orrát.  egy pillanatig azt hitte, hogy tüsszenteni fog. Érezte, ahogy a csiklandozás egyre erősebb és erősebb lesz. Már szinte az egész orrát hatalmába kerítette, mikor is hirtelen egy szempillantás alatt eltűnt. A süppedős szőnyeg nagyobbik mintája egy polcos szekrényig vezetett. Játékosan követte a minta kanyarulatait, a lábait szorosan egymás után téve, ahogyan a gyerekek szokták. Ott állt a polc előtt. Régi könyven sorakoztak szorosan egymás mellett. Kivéve egyetlen, szemlátomást szándékosan kihagyott kis zugot. A halvány fény oda már csak alig ért el. Furcsa alakzat pihent mozdulatlanul a félhomályban. Ekkor belépett .
– Látom megtaláltad. – és miközben ezt mondta; szinte észrevétlenül mosolyra görbítette ajkait.
– Megtaláltam? – fordult az ajtó felé  – Mm… mit is? – nézett kérdőn re, majd újra a polc felé – Ja! Igen! Mi is ez tulajdonképpen?
– Búgócsiga. – mondta .
[…]

§185 · 2007 március 5, 21:35 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , ·


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.