Fiatalok voltunk. Nem gondoltuk volna, hogy egyszer majd elfogynak a szavak. Izzott körülöttünk a levegő. Parányi szikrák pattantak ki belőlünk és mi kisgyerek módjára lelkesen kapkodtunk értük és élveztük ahogy megégeti a kezünket. A tűz játszott velünk. Belénk költözött és fűtött minket hideg téli éjszakákon a kapualjban állva. Bekaptad a legelső hópihét, én pedig este szívet rajzoltam a hátadra és te azt mondtad; pillangó.
Nem gondoltuk volna, hogy eljön az a nap.