félperces szösszenetek, egyebek

Kedvtelen vihar előtti fülledtség volt. S ahogy hazafelé gyalogolt a lágy szellő néha ismeretlen távoli illatokat sodort elé. Illatokat, melyekről nem tudni kihez tartoztak egykoron és vajon miért eresztették szélnek őket ily hanyagul. Sohasem megélt pillanatok és érzések kósza emlékeit. Egy elérhetetlen világ tovatűnő színes kavalkádját.
Összeszorult a szíve. Könnybe lábadt szemmel folytatta útját. S miközben saját érzéseivel próbált hadakozni, már csak arra tudott gondolni, hogy sírni csak ott szabad, ahol senki sem látja.

§24 · 2010 június 28, 17:30 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , , ·


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.