félperces szösszenetek, egyebek

Puha felhőbe mártom ujjamat. Hófehér vattacukor. S már éppen arra gondolok, hogy nincs édesebb ennél a világon, amikor megkocogtatod a vállamat. Csak mosolyogsz, s ajkaddal szótlanul meséled, hogy milyen az élet valódi íze. Én pedig falom minden szavadat. Ja igen – veted oda hanyagul – van itt még valami… – éppenséggel megölelnéd a világot, de nem éred át. Viszont ha már itt vagyok, akkor talán én is jó leszek. Vagyis igazából nem is kell más.

§32 · 2010 május 10, 02:39 · félperces · 1 hozzászólás · Címke: , , , ·


1 Comment to “a világot megölelni”

  1. zsófi szerint:

    Nekem ez a kedvencem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.