Vaszilij szíve délelőtt tíz óra harminchat perckor megállt. S ugyanekkor megszűnt szeretni ezt a világot. Teste élettelenül zuhant alá, miután lábaiból elillant az élet. Felocsúdni sem volt ideje. Vastag posztókabátjába burkolózva tompán roskadt a pályaudvar előtti lépcső alsó fokaira. Jobb keze félig kinyújtva, tenyerével felfelé hevert a kövön. Bal keze a zsebében maradt egy régi zsebórát markolva, mely napjában csak kétszer mutatta a pontos időt. Tíz óra negyvenet.