félperces szösszenetek, egyebek

Esténként összetört álmokkal bújunk ágyba, szorosan átölelve őket. A párnánk szúr, a takarónk vág. Lámpaoltás előtt még megcsillannak az élek és tűhegyek. Aztán sötét lesz, álom, veríték és küzdelem. De mire felkel a nap már nincs remény. Még görcsösen kapaszkodunk a szilánkokba, de immáron mozdulatlanul, élettelenül.

§541 · 2014 július 22, 18:14 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , ·


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.