Ökölbe szorított kézzel állt a tükör előtt. Karján kidagadtak az erek. Homlokán nyírkos veríték gyöngyözött. Nézte magát a tükörben, ahogy öregszik. Gyakran állt így előtte hosszú percekig vagy akár órákig. Nem szerette az időt, ami elmúlik. Az időt, amely kíméletlenül és alattomosan karcolja arcába a múlt emlékeit.
Hirtelen felsikított a tükörképe. Sima arcára éles fájdalommal ült ki a döbbenet. Csillogó tekintete lassan elhomályosult, miközben néhány darabja élettelenül hullt alá…