Najan a kanapén ült szótlanul és bal kezével az öngyújtójával játszott szemlátomást idegesen. Már egy ideje hallgatta őt s azon tűnődött, hogy milyen sekélyesek is ezek a szavak. A következő pillanatban felállt, odament az ablakhoz és rágyújtott. Lent az utcán lassan araszoltak az autók a kora esti forgalomban. Ahogy ott állt a fényben a kifújt füst sötét sóhajként hagyta el ajkait.
– Amúgy ezt pontosan hogyan is gondoltad? – szakította félbe megunván a magyarázkodást.
– Hát, igazából nem gondoltam, csak azt hittem, hogy esetleg te… – hangzott a bizonytalan válasz.
– Majd én… na persze.
S ahogy ezt kimondta újra eszébe jutott, hogy reggel elfogyott a kávé és a bolt egy óra múlva zár.