…felvette az utolsó szem meggyet a tálból és a száránál fogva pörgetni kezdte – ujjbegyei között ide-oda morzsolgatva azt. A duci meggy pedig hűségesen rezgett és forgott az egykoron életet adó száron, még most is makacsul belékapaszkodva. Aztán hirtelen gondolt egyet és mégis elengedte. A pörgést zuhanás váltotta fel, majd egy puha huppanás, mikor megérkezett a konyha kövére. Még némi gurulás a minták között s végleg megállt az asztal lábánál. Testére néhány porszem ragadt, melyeket a kövezetről szedett fel magára. De ő rendületlenül mosolygott. S pirospozsgás arcán vele mosolyogtak a porszemek…