Szeme sarkából ráncok futottak szét, de lábuk alatt elfogyott az út. Messziről jöttek. Csillogó szempár kisérte őket és emlékek hintáztak alant; fakók és erőtől duzzadók.
S ha néha kelletlen ujja köré csavarta nap fakította tincseit, azok hát csavarodtak. Újra és újra. Míg jobb napjain a gömbölyű vidámságba barázdákat szántott egy huncut mosoly.