A koszos ablakon át nézte a rohanó tájat. Mezőket, házakat, embereket, akiket még sohasem látott. Egy idegen film szótlan szereplőit, akik most a vonatablak keretébe szorítva játszottak. Egy filmet, ami nem megállítható, nem visszatekerhető. A valóság színes némafilmjét, amely érintetlenül forog az üvegen túl…