félperces szösszenetek, egyebek

A koszos ablakon át nézte a rohanó tájat. Mezőket, házakat, embereket, akiket még sohasem látott. Egy idegen film szótlan szereplőit, akik most a vonatablak keretébe szorítva játszottak. Egy filmet, ami nem megállítható, nem visszatekerhető. A valóság színes némafilmjét, amely érintetlenül forog az üvegen túl…

§69 · 2009 augusztus 15, 23:48 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , , ·


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.