félperces szösszenetek, egyebek

Tudod – szívott egy utolsót a cigijéből és a távolba meredve lassan kifújta –, amit érzel vagy gondolsz erről az csak számodra létezik – nézett vissza újra az asztal másik oldalán ülőre és közben gondosan elnyomta a csikket, majd hátradőlt –, a valóság egyfajta torz kivonata. Ami összetart benneteket az valójában nem létezik, pusztán illúzió. Egy kapcsolat csupán múló állapot, törékeny álom arról, hogy létezhet erős kötelék két különálló világ között. Pedig nem. Elég ennyi – csettintett a jobb kezével – és vége, darabjaira hullik. Akármennyire is szeretnéd, mindig egyedül leszel. Soha senki nem tudhatja, hogy pontosan mi zajlik benned és ezért nem is szerethet azért, amilyen igazából vagy… és ezen nem lehet változtatni. – S miközben a fejét csóválta hátranyúlt a kabátjáért, ami a szék támláján pihent.
– Máris mész? – kérdezte a másik.
– Ne haragudj, muszáj – bújt bele a kabát jobb és bal ujjába –, fél óra múlva találkozóm van az illúziómmal és előtte még virágot is kell vennem.

§327 · 2011 szeptember 4, 15:13 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , ·


Igor Vasilenko kezével az erkély korlátjának támaszkodva figyelte a késő délutáni történéseket alant. A játszótéren gyerekek ültek a homokban, anyukák és apukák figyelő szemeinek tükrében. Odébb a padokon, ahová ilyentájt már árnyékot vetnek a fák, a környékbeli idősek pihentek. A percek a maguk szokott vidám-unalmas módján peregtek.
Igor Vasilenko a szájához emelte a jobb kezében pislákoló cigarettát és füsttel töltötte ki tüdeje legeldugottabb zugát is. Amikor kifújta, keserédes gondolatok hagyták el ajkait, melyek némi tétovázás után elenyésztek a légben. Elnyomta a csikket és bement a lakásba.
Az erkély üresen és mozdulatlanul nézett utána.

§18 · 2010 július 6, 19:25 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , , , ·


…már ősz volt. Hamisítatlan álmos, csípős őszi reggel. Az út szélén állt. Bal kezét a nadrágja zsebében melegítette. A jobban egy cigit morzsolgatott, de nem gyújtotta meg. Tekintete a távolba meredt. Nem messze egy fa ágán holló károgott. Rekedt hangja fájdalmasan hasított bele a hűvös, párás levegőbe. Felnézett rá. Egy pillanatig nézték egymást, majd a madár felreppent. Nyomában megremegtek a dermedt levelek. Haját a füle mögé simította majd megindult kifelé a városból. Egy fekete autó suhant el mellette. A hátsó ülésen a kisgyerek mackót szorongatva, az orrát az üveghez nyomva még látta ahogyan fázósan felhajtja kabátja gallérját, miközben hajába bele-belekap a szél…

§158 · 2007 december 13, 00:39 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , , , , ·