A szekrény mélyére rejtett dobozok közül csak ritkán akadt olyan, amit ilyenkor elő mertünk volna venni. Gondosan becsomagoltuk őket fekete selyempapírba és kis cédulákat ragasztottunk a tetejükre. Neveket végül nem írtunk rájuk, mert már az apró gyűrődésekből is tudtuk, hogy melyiket kinek szántuk. Ott gyűltek a felső polcon a karácsonyi díszek mögött, ahová te még lábujjhegyen is alig értél fel. Emlékszel? Volt ott egy szakadt papírdoboz is, amiben az elégett csillagszórókat és gyertyákat gyűjtöttük… na meg az angyalokat, amiknek egyszer mérgedben leszakítottad a fejeit és az izzósort, amiben kiégett az összes kék.