félperces szösszenetek, egyebek

Egy reggel arra ébredtünk hogy. Te és én. Korábban azt hittük. Már évek óta. Persze biztosan csak. Nem mintha azért. De bennünk maradt. Te viszont nem. Kérdezhetnéd, hogy akkor. Közben sok minden. Azért én mégis. Azt hittem, hogy mi. De tudnod kell. Remélem érzed. Te mindig. Én soha.

§588 · 2014 szeptember 18, 02:31 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , ·