félperces szösszenetek, egyebek

álmaink, mint plüssmackók

Bé már fél órája kutakodott valami után, fel s alá rohangálva a lakásban. Kihúzott minden fiókot, belenézett minden poros tetejű papírdobozva, de még mindig nem találta amit keresett. Nyomában álmos tárgyak pislogtak zavartan a szőnyegen szerteszét. A szekrény mélyén aztán egy zörgős ám puha zacskót megtapogatva elmosolyodott. Óvatosan kibontotta és magához ölelte a benne rejlő barna plüssmackót. Lehúnyta szemét és halkan sóhajtott egyet…

Néha meg kell állnunk egy pillanatra és visszanézni, hogy honnan jöttünk és miről álmodoztunk, amikor még a határ a csillagos ég volt. Álmaink, mint plüssmackók rejtőznek sötét szekrényeink mélyén. Plüssmackók, amikhez nem is oly rég még annyira ragaszkodtunk. Volt idő, amikor még nem tudtuk elképzelni, hogy bárhová is nélkülök menjünk. Aztán ez persze idővel megkopott. A mackók felköltöztek az íróasztalokra, polcokra, bevetett ágyak párnái közé, s irántuk való ragaszkodásunk lassan feledésbe merült…

§75 · 2009 július 19, 17:35 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , ·

fogócska

Szaladtunk, ahogyan csak bírtunk, ahogyan csak a lábunk bírta. Kabátunkba bele-belekapott a szél, összekócolta a hajunkat, végigsimogatta kipirult arcunkat. Aztán utolértelek, de az is lehet, hogy csak hagytad magad elkapni. Nevetve rogytunk le a fűbe, ölelkezve, levegő után kapkodva. Együtt gurultunk le az aprócska domboldalon, versenyezve, hogy ki ér le előbb. A virágok előre meghajoltak nekünk, s még utána is sokáig integettek utánunk.

§78 · 2009 május 19, 23:48 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , , , ·

pont

Már egy ideje formálgatta magában ezt a mondatot, alaposan ízlelgetve minden egyes szavát. De bárhogyan is próbálgatta, valahogyan nem állt össze a kép. Nem akaródzott odatennie a pontot a végére. Hiányzott még belőle valami, ami ívet adott volna neki, amitől hirtelen értelemet nyertek volna a kusza gondolat töredékek. Aztán végül erőt vett magán és nekifogott. Bátortalanul és akadozva hagyták el ajkát a hangok. Csak az a pont, csak az hiányzott oly nagyon. S hiánya nyomán fájón lebegtek a szavak, nem múló űrt hagyva maguk után.

§80 · 2009 április 27, 00:13 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , ·

úgy szeretjük

Kezébe fogta a gyűrött papírt s a doboz köré csavarta. A korábbi hajtások emléke nyomán próbálta elegyengetni a makacs ráncokat és hullámokat. Majd végül a masni is a helyére került. Mikor elkészült, visszatette oda, ahol először találta. Kiment a szobából, majd néhány pillanat múltán újra visszatért. Szemei csillogtak, arcára mosolyt rajzolt az öröm, mikor meglátta a színest dobozt az asztalon. Nagy lelkesedéssel kezdte bontani az ajándékot, de közben vigyázott arra, hogy nehogy eltépje a papírt, mert később még vissza szerette volna csomagolni. S így ment ez még jó néhány alkalommal.

S miként gyermekkorunkban az ajándékokat; úgy szeretjük időről-időre elővenni legkedvesebb emlékeinket, hogy ki- és becsomagolva újra és újra átélhessük őket.

§82 · 2009 április 16, 23:54 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: ·

csókjaink

Csípős szomorúság költözött a levegőbe azon a reggelen. Kósza felhőket sóhajtottak az emberek kabátjaik rejtekéből, melyek nyomán ezüstös könnyeket hullatott az ég. A közeli templom órája már majdnem elütötte az egészet, amikor valahol nem messze két kéz bátortalanul összeért. Akkor egy pillanatra megállt az idő, elakadtak a szavak, s némán csüngött egymáson két ajak.
Csak az eső duruzsolt szűntelen; lassan mosva el régmúlt csókjaink egyre halványuló ízét.

§84 · 2009 április 15, 01:32 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , , , ·

nem kérdeztük miért

Nem kérdeztük miért, csak szerettük egymást. Nem kutattuk az okát, nem bonyolódtunk kényes fejtegetésekbe. Játék volt az egész, s mi mindig benne voltunk a mókában. Néha csokoládét csempésztél a kabátom zsebébe, s én mosolyogva majszoltam, mikor megtaláltam.
Álmos reggelek tompa kábulatában úszva csak lassan bontakozott ki előttünk a valóság; a színek kifakulnak, a szavak megkopnak, s egy idő után már az ízek sem olyan élénkek és izgalmasak, mint annak előtte.

§86 · 2009 február 28, 17:20 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · ·

az az idő

Napsütéses tavaszi reggel volt. Kicsit talán fújt a szél, mert a fák ide-oda mocorogtak, mivel nem látták egymástól rendesen ahogyan Bé éppen a boltból igyekszik hazafelé.
A liftben egy kissrác nagy kerek szemeivel először a lift gombjaira, majd Bére nézve megkérdezte, hogy – Hányadikra tetszik menni?
Hiába, mindannyiunk életében előbb-utóbb eljön az az idő, amikor már a hányadikra tetszünk menni.

§88 · 2009 február 15, 21:53 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , ·

hajnal hasad

Csak cipőjének kopogása köszönt vissza az utca másik oldaláról. Megállt és tapogatni kezdte a zsebeit öngyújtó után. A távolban mentőautó hasította ketté a hajnali csendet. Rágyújtott és a füstöt kifújva nézte, ahogyan közeledik kéken pislogva be a kapualjakba. Aztán a következő sarok elnyelte a hangot és a fényt. Elnyomta a csikket és továbbindult.

§90 · 2009 január 31, 18:23 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · ·

álmos porcicáknak

Lassan, hangtalanul bújt ki a paplan alól, a kilincset óvatosan lenyomva surrant ki a résnyire nyitott ajtón. Éppen hogy csak hallani lehetett, ahogy meztelen talpa a konyha kövéhez ér. Vizet engedett egy pohárba, hogy enyhítse szomját, majd visszasietett. Útközben néhány porszem ragadt a talpára, melyek közül a bátrabbak még az utolsó pillanatban elrugaszkodtak és a földet érés után begurultak az ágy alá. Ott aztán izgatottan mesélték a zajra felijedő álmos porcicáknak kalandos utazásuk történetét.

§92 · 2009 január 27, 19:40 · félperces · (na ehhez szólj hozzá) · Címke: , , , , ·

mosolyaink árnyékában

Mosolyaink árnyékában észrevétlen bújnak meg emlékeink ráncai.

§94 · 2009 január 24, 19:46 · egyéb · (na ehhez szólj hozzá) · ·

12345678910